Spánielek. Mint nevük is mutatja, Spanyolországból eredő, kis testű, hosszú szőrű, hosszú fülű vadászebek. Régi fajták, már XIV. századi kéziratos források is emlegetik őket. Különösen a solymászok kedvelték, akik a spánielek által felhajtott szárnyas vadra eresztették madaraikat. A flamand festők képein, régi fametszeteken és rézkarcokon gyakran láthatunk különböző fajtájú spánieleket. A sörétes puska általános elterjedésétől kezdve egyre csökkent a vadászati jelentőségük ezeknek a kedves, megnyerő küllemű, de kissé önfejű és csak egysíkú munkát végző fajtáknak. Feladatkörüket ugyanis bármelyik jó képességű vizslafajta mellékesen is ellátja. Újabban kezdenek a vadászok újra érdeklődni irántuk. Kedvtelésből egyre többen tartják, mind több változatát alakítják ki. Hajlamosak fülgyulladásra, ezért fülüket időnként tisztítani kell.

Angol cocker spániel. Ma az egész világon kedvelt, bár meglehetősen kényessé vált fajta. Bármely "vadászkutya"-színben előfordulhat. Marmagassága 36-40 cm. Csendes, jóindulatú, nyugodt természetű, ezért városi tartásra kimondottan alkalmas.