A vírus terjesztésében szerepet játszó állatfajok szerint az alábbi járványformákat különböztetjük meg: - URBÁNUS (városi, települési) veszettség: fő terjesztői az ebek és a macskák, - SZILVATIKUS (erdei) veszettség: fő terjesztői a vadon élő ragadozók (róka, borz, nyestkutya), - DENEVÉRveszettség: fő terjesztői a vérszívó (vámpír) denevérek, újabban a rovarevő denevérek is (Európában elsősorban a hosszú szárnyú denevér). A járványhelyzet alakulása többek közt az állatpopuláció sűrűségétől és az állatok mozgásától is függ. Az esetek halmozódását a természetes terjedés és az emberi beavatkozás együttesen befolyásolják. Ezek hatással vannak a vírushordozó állatok elterjedésére, populációjuk sűrűségére és nagyságára, a vírushordozó fajok egymáshoz viszonyított arányára, mozgásuk jellegére. Számos faj tulajdonsága az emigráció, vagyis az egyedek idény jellegű elköltözése eredeti lakóhelyükről a szaporodási csúcsok időszakában. Ismert a szukcessziónak (állatfajok egymás után következő váltása meghatározott területen) a jelentősége is, amelyet az ember gazdasági tevékenységének az ökoszisztémára gyakorolt közvetlen vagy közvetett befolyásával, vagy amelyet egy vagy több állatfaj elszaporodása idéz elő. A nemzetközi Állat-egészségügyi Hivatal (OIE, Párizs) szerint 1959-től 1982-ig több, mint 180 ezer veszettséggócot, több, mint 1,5 millió egyedi megbetegedést jelentettek. A tényleges gócok, ill. esetek száma ennél lényegesen nagyobb, mivel nyilvánvalóan nem minden esetet regisztrálnak. Előfordulását több, mint 60 állatfajon megállapították. 1977-1990 között hivatalosan Európában 14 országban 108 veszettségesetet regisztráltak emberen. 1989-ben 24.372, 1990-ben 21.044 állatveszettséget állapítottak meg. A klinikai tünetekben megnyilvánuló veszettség következetesen halálos kimenetelű. A világon mindössze 3 virológiailag igazolt esetet írtak le, amikor veszettségben megbetegedett ember túlélte a veszettséget. Az állatok között is jól ismert az ún. szubklinikai vagy tünetmentes vírushordozás, különösen a különböző vadállatok és ragadozó madarak között. |